Este volt. Kikyou egy tó partján ült, mélyen a gondolataiba merülve. Az Inuyasha-val való legutóbbi találkozása járt a fejében. Inuyasha megvédte Kagomét egy nyilától, de ő megsebesült.

- Megvédte őt...Szereti...ebben biztos vagyok...- gondolta Kikyou.

- Nem hagyhatom, hogy másé legyen...ő csak az enyém...-gondolta féltékenységtől tüzelve, majd hirtelen eszébe jutott valami, és felállt. Már tudta, ki segíthet elérni a célját. Lassan elindult, majd elnyelte a sötétség.

Eközben Naraku a hercegi palotában ült, és a megmaradt ékkődarabok megszerzésére szőtt tervet, mikor egy árnyék vetődött rá. Bosszankodva felnézett, majd arcán a meglepődés, és a hűvös kíváncsiság futott át pillanatra, mielőtt visszahullott volna a már jól ismert semmitmondó arckifejezés.

- Nocsak, nocsak...megtudhatnám, mit keresel te itt...Kikyou?- kérdezte hűvösen.

A lány nem szólt egy szót se, csak kifeszített egy nyílvesszőt az íjára.

- Ezt most vegyem fenyegetésnek?- kérdezte nyugodtan Naraku.

- Igen.- felelte Kikyou.

- Nem sikerült megijesztened...- mondta gúnyosan Naraku.

- Talán meg akarsz ölni?- kérdezte.

- Nem. Most nem. Alkut ajánlok.- felelte a lány.

- Oh, ez érdekesnek tűnik...hallgatlak...- mondta Naraku.

- Azt akarom, hogy öld meg Kagomét.- adta meg a feladatot Kikyou.

- Kagomét? Ez felettébb érdekes. De megmondanád, miért áll az utadban a lány?- kérdezte kíváncsian Naraku.

- Azzal te ne törődj...csak öld meg...- felelte Kikyou, és a nyíl egy picit megfeszült.

- Oh...rendben...de mit kapok cserében, ha megölöm?- kérdezte Naraku.

- Nem öllek meg most rögtön...és eggyel kevesebb ellenséged lesz...- felelte Kikyou.

- De Inuyashát nem bánthatod...vagy különben akármiben egyeztünk meg...meghalsz...- fenyegette meg a lány a szellemet.

- Rendben van...Mindig öröm veled szövetkezni Kikyou...- válaszolta a szellem.

A lány addigra eltűnt. Naraku még egy ideig maga elé bámult, majd ő is eltűnt.

Eközben felkelt a nap. Kagome, aki eddig gyógynövényeket gyűjtött Inuyasha sebére, most ért vissza a kunyhóhoz, ahol megszálltak, és ahol Inuyashát ápolták. Miután Kagome átkötözte a sebét, a hanyou kisétált a lánnyal a kunyhóból. Egyedül voltak, mivel Miroku-ék elmentek megáldani egy közeli falut. Kagome gondolatai a tegnap történtek körül jártak. Inuyasha megmentette, de ő megsérült, még is, egyáltalán nem foglalkozott magával, csak vele.

- Kagome? Valami baj van?- kérdezte Inuyasha, aki észrevette a lány hallgatását.

- Mi? Ja, dehogy is...csak elgondolkoztam...- válaszolt a lány akadozva.

- Aha...- mondta  hanyou, és Kagome arcát fürkészte.

- Köszönöm, hogy tegnap megmentettél...- bökte ki a lány.

- Oh...nincs mit...- válaszolt meghökkenve Inuyasha.

A hanyou a lány szemébe nézett. Tekintetük összefonódott, és tudták, mind a ketten ugyanazt érzik. Inuyasha lassan Kagome felé közeledett...de hirtelen hatalmas robaj támadt körülöttük. Tekintetük az erdőre vetődött, ahonnan több száz szellem tört elő. Kagome nyilai a kunyhóban maradtak, nem tudott se támadni, se védekezni. Inuyasha a támadók elé ugrott.

- Fuss Kagome!- kiáltotta.

Kagome rohanni kezdett a kunyhó felé, a nyilakért, amíg Inuyasha a szellemekkel harcolt, de nehezen forgatta a Tetsusaigát, mióta a kard eltört. Kagome berohant a kunyhóba, felkapta a nyilakat és az íjat, majd kiszaladt. A szellemek már teljesen körbezárták Inuyashát, úgy tűnt, nem menekül. Kagome kilőtt az öt nyilából négyet, végzett tíz szörnnyel, a hanyou pedig kiugrott az egyre szűkölő körből. Naraku, aki eddig az erdőből irányított, megeresztett egy gúnyos félmosolyt.

- Egész ügyes...de ezek elől nem szökik meg...- gondolta, majd intett, és előkerül kb. kétszáz szellem.

- Foglaljátok le Inuyashát...de ne öljétek meg...majd máskor...- mondta.

A szellemek bólintottak, majd eltűntek.

- Kagomét pedig nekem kell elintéznem...személyesen...- gondolta, majd elvigyorodott, és elindult a kunyhó irányába.

Eközben a szellemek teljesen körülvették Inuyashát. A hanyou küzdött, de nem tudott kiszabadulni. Kagome elindult segíteni neki, de hirtelen egy árny magaslott fölé.

- Hello Kagome...- mondta halkan Naraku.

A lány ijedten hátrafordult, és még éppen el tudott ugrani egy csapás elől. Közben Inuyasha is látta, hogy Naraku Kagomét támadja.

- Kagome! Mindjárt ott vagyok!- kiáltotta, és megpróbált kitörni a szörnyek közül, de azok nem engedték.

- Szánalmas...- mondta lekezelően Naraku, majd megint Kagome felé csapott, de a lány most is elugrott.

Kikyou eközben a fák közül figyelte a küzdelmet.

Naraku megragadta Kagomét az egyik gyökerével, és elkezdte szorítani.

- Inu...yasha- suttogta a lány.

- Kagome!! Naraku! Engedd el őt, küzdj meg velem!- ordította Inuyasha, miközben Kagome sápadó arcát figyelte aggódva.

- Elég érdekes ajánlat...megfontolandó...de nem. Most nem. De valamikor meg foglak ölni téged is, ne aggódj...- mondta Naraku, majd tovább szorította Kagomét.

A lány teste elernyedt. Miroku, Sango és Shippou pont ebben a percben értek oda. Inuyasha meglátta Kagome ernyedt testét Naraku gyökerei között.

- Kagome!!! Ne!!!- ordította, majd hirtelen újra tudta rendesen használni a Tetsusaigát. A szélbordával megölte a szörnyeket, majd Narakunak rontott. Naraku elengedte Kagome testét, majd eltűnt. A lány teste a földre zuhant. Inuyasha odarohant hozzá, és a karjaiba vette a lányt. Miroku-ék is odasiettek.

- Kagome...- suttogta Inuyasha, majd hirtelen egy egész halvány szívverést érzett a lány csuklóján lévő ütőéren.

- Él! Még...- mondta, de nem tudta, Kagome életben marad-e.

Kikyou Inuyashát nézte a fák közül. Az a szó, hogy "él" csak tompa zúgásként jutott el az agyáig. Inuyasha szemét nézte, ahogy a hanyou a lányt figyelte. Tekintetében olyan szerelmet fedezett fel, amit még egyszer sem látott, amikor Inuyasha a szemébe nézett. Az utóbbi időkben biztos, hogy nem. Talán régen...amíg élt...de az már rég volt.

- Nem tehetek semmit sem...szereti...és a lány is őt...nem tudok közéjük állni...- gondolta szomorúan, aztán elhatározta magát. Már tudta, hogy mit fog tenni. Döntött. Kisétált a fák rejtekéből, oda Inuyasháékhoz. Mindenki döbbenten nézett rá. Letérdelt Kagome mellé.

- Én okoztam ezt...én kértem meg Narakut, hogy ölje meg Kagomét...féltékenységből...- mondta.

Inuyasha megdöbbenve nézett rá, Kagomét még mindig a karjaiban tartva.

- De nem sikerült a tervem...szerencsére...- folytatta.

- Rájöttem, hogy nem tudok közétek állni...és már nem is akarok...- fejezte be, majd megfogta az alig élő Kagome két kezét.

- Visszaadom neked, a lelkednek azt a részét, amit a boszorkány elszívott tőled, amikor életre keltett engem...így meg fogsz gyógyulni...- mondta Kagoménak.

- És végre én is nyugovóra térhetek...- mosolyodott el halványan.

- Viszlát Inuyasha! Jó, hogy újra találkoztunk, és kérlek, bocsáss meg nekem azokért, amiket veled tettem...nem tudtalak elengedni...remélem, nem fogsz elfelejteni...mert én sohasem feledlek el téged...- mondta.

- Nem foglak elfelejteni...sohasem...és már nem is haragszok...- mosolyodott el Inuyasha is.

- Köszönöm...- mosolygott már magabiztosan Kikyou.

-És most visszaadom a lelked nálam lévő részét...- mondta, majd megszorította Kagome kezét. Fehér fény támadt, és mire elmúlt, Kikyou eltűnt. Mindenki őt kereste a tekintetével, amikor Kagome magához tért Inuyasha karjaiban.

- Kagome!- kiáltotta mindenki.

Inuyasha magához húzta, és megcsókolta. Kagome nem ellenkezett. Miroku-ék döbbenten bámultak rájuk.

- Na jó...Tünés!- modta Inuyasha

- Mi?- kérdezte bambán Miroku és Shippou.

- Gyertek már!- húzta el őket onnan a mosolygó Sango.

- Hagyjuk őket kettesben!- suttogta Sango

- Ja, jó...- esett le a tantusz Mirokunak.

Elmentek. Inuyasha és Kagome kettesben maradt.

- Kikyou volt az...ő segített...- mondta halkan Inuyasha.

- Tudom...mindent hallottam...- válaszolt Kagome.

- Köszönöm Kikyou...- gondolta.

Inuyasha magához ölelte Kagomét.

Mikor leszállt az éj, Inuyasha és Kagome egy tó partján ültek. Nem tudták, de pont az a tó volt, ahol néhány nappal ezelőtt Kikyou ült a gondolataiba merülve. Inuyasha mereven ült, majd felsóhajtott, és beszélni kezdett.

- Kagome...én nagyon aggódtam érted, amikor majdnem meghaltál...képes lettem volna bármire, hogy magadhoz térj....- suttogta.

Kagome csöndben figyelt.

- Én csak azt akarom mondani...hogy...szeretlek...- fejezte be Inuyasha, és a lányra nézett.

Kagome maga elé bámult.

- Kimondta...szeret...- gondolta.

- Én is szeretlek...- suttogta.

Inuyasha magához ölelte és megcsókolta Kagomét. Majd a csillagokra néztek. Kagome tudta, bárhol is legyen most Kikyou...végre boldog.